Új temploma lett Túrterebes-szőlőhegy református gyülekezetének
Már 2019 tavaszán be számoltunk olvasóinknak arról, hogy Túrterebes-szőlőhegyen a 37 lelket számláló kis gyülekezet templomot épít, ugyanis kinőtte azt a mázsaházat, ahol eddig istentiszteletre gyűltek össze a helyiek.
A négy évvel ezelőtt megfogalmazódott vágy a múlt vasárnap beteljesedett, amikor a hívek az új templomban az első istentiszteletre gyűlhettek össze, hálát adva az elmúlt évekért, a munkáért, Isten segítő kegyelméért, a hívek és adakozó szeretetéért, a megszámlálhatatlan külső támogatásért. Közel száz lelket számlált az a gyülekezet, amely részt vett ezen a szép ünnepi alkalmon. Nemcsak a református hívők örültek az új templomnak, velünk együtt ünnepeltek a római katolikus és görögkatolikus testvéreink is – mondta lapunknak Kala Noémi lelkipásztor.
A lelkipásztornő a Márk evangéliuma alapján hirdette Isten igéjét: „És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és megtisztula. És erősen megfenyegetvén, azonnal elküldé őt, És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.” (Mk 1, 40-44)
Igehirdetésében a lelkipásztornő arról beszélt, hogy ez a történet bárhol lejátszódhat ma is, hiszen emberi fájdalom, baj, betegség, szenvedés bárhol lehet ma is. A történetbeli leprásnak egy ismeretlen, akinek a nevét nem említi a Szentírás elmondta, hogy nem csak betegség, fájdalom és szenvedés van, hanem van Jézus is. Nekünk is ezt kell elmondanunk, továbbadnunk a mieinknek, nem csak gond, emberi rosszakarat, betegség van, hanem van isteni kegyelem, megtartatás, van egy Jézus is. Az új templom is ezt hirdeti, van egy Jézus, akihez lehet jönni, lehet őt keresni ebben a hajlékban. Jézus Krisztus megtette már a nagy utat a mennyből a betlehemi istállóig és onnan a keresztfáig, érettünk. Azt a néhány tíz, vagy néhány száz métert már nekünk kell megtennünk az otthonunktól a templomig, a gyűlölettől a szeretetig, az istentelenségtől az Istenig. Ez a mi felelősségünk, Isten ezt ránk bízza. A leprás azt kérte Jézustól: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Bennem is, bennetek is hányszor formálódott meg ez az imádság: Uram, ha akarod felépülhet templomunk, ha te is akarod meglehet… Megannyi nehézségeken kellett átmenni ez alatt a néhány év alatt. De az Úr Jézus is ott volt mindig. Kinyújtotta felénk is a kezét, és mindig küldött embereket, gyülekezeteket, testvéreket, akik felkarolták a templom ügyét. Szeretnetek kell ezt a szent hajlékok, mert, aki ide belép fáradtan, bánatosan, meggyötörten, erőtlenül, s szívét őszintén feltárja az Úr Isten előtt, az erőre kap, megvigasztalódik és mennyei boldogság költözik életébe.
Lelkipásztornő a gyülekezet köszöntése során arra a kérdésre kereste a választ: Hogyan épült fel a templom? A válasz: Szeretetből. Sok embernek szívügye volt, hogy a templom felépüljön és sokan felkarolták ezt az ügyet. Köszönetet mondott mindenkinek, aki bármit is tett azért, hogy az álom, a vágy megvalósuljon. Imádságában és köszöntésében is Isten áldását kérte az új templomra, a gyülekezetre.
Ugyanakkor a templom még nem mondható befejezettnek. A padok, úrasztala, szószék, csillárok még csak a közeljövőben készülnek el és kerülnek beszerelésre. Valamint a templom külső festése, az udvar és kert kialakítása is ezután valósul majd meg, gyülekezetünk híveinek adományából, szeretetéből és munkájából.
Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult.
